Sziasztok,

A finnországi meccs lehetőséget Peszlen Ferenc edzőm intézte Tánczos Gábor hozzájárulásával. Eleinte nem volt konkrét elképzelésünk, csak felvettük a kapcsolatot egy finn menedzserrel, aki azonnal sorolta a gála lehetőségeket. Így kerültem be a Carelia Fight-ra és ezúton kaptak lehetőséget csapattársaim is a jövő heti finnországi Fight Nightra.

Komplex edzésmunkával készültünk; erő-állóképességi, technikai – próbáltunk hangsúlyt fektetni a kényszerszituációk megoldására. Sajnos egy 2 hétig elhúzódó vírusos betegség beleszólt a felkészülésbe, de nagyjából sikerült rendbe jönnöm a bunyó napjára. Abszolút beépíthető volt a HFC-re való felkészülésbe, sőt, nagyon jól ráhangolt és ezzel a tapasztalattal magabiztosabban állok neki a hétvégi meccsnek.

Nagy Barna edzőm kísért el az útra és megérkezésünk pillanatától fogva rá voltunk bízva a rendezvény biztonsági főnőkére, aki minden óhajunk-sóhajunk leste. Rendkívül barátságos volt mindenki, semmilyen ellenségeskedés nem volt érzékelhető. Végig szuperül éreztük magunkat és sok barátságot kötöttünk. A mérlegelés simán ment, a súlyom tökéletes volt. Szintén meglepett minket, hogy a kis öltözőben összegyűlt bunyósok között egy cseppnyi vérfröcsögést sem érzékeltünk; mindenki nyugodtan elbeszélgetett, nevetgélt és jó hangulatban lezajlottak az előkészületek. A szállással, ellátással sem volt gondunk. A gála profi hang és fénytechnikával volt felszerelve, a berendezés, az ültetések is kitűnőek voltak. A marketing és a szervezés kifogástalanul zajlott, végig pörgették az egész estét; mindenki tudta a dolgát – imkompetenciának jele sem volt.
A finn közönség fantasztikus – ugyanúgy megtapsolták az oroszokat, észt, ír ellenfelet és engem is, mint ahogy a hazai harcosokat. A 70 éves nagymamától az 5 éves óvodásig mindenki egyfolytában szurkolt, dübörgött a csarnok. Hozzá kell tenni, hogy ez egy vidéki kisváros eseménye és lakossága – talán ezért volt minden és mindenki annyira klassz.
A legnagyobb meglepetés pedig akkor ért minket, amikor elkezdődtek a bunyók; a mérlegelésen olyan higgadtnak tűnő harcosok úgy vetették egymásra magukat a ketrecben mint két tigris, akik az életükért harcolnak. Az az igazi kemény, vérre menő adok-kapok bunyó volt az összes meccs! Annyira izgalmas és vérfrissítő, hogy alig vártam már a saját meccsemet.

Az ellenfelem valóban kemény és szívós csaj, ahogy azt korábban már írtátok és rutinja is bőven van a ketrecen belül. Erősen bekezdtem, végig én akartam dominálni, ami szerintem sikerült is. Persze belenéztem egy-két dologba – de borzasztó tanulságos volt, felismertük a hibákat és már tudjuk mi az, amin elsősorban fejleszteni kell. Hogy a döntetlen tükrözi e a valóságot? Mit is mondjak, rengeteget lehetne mesélni, de inkább nézzétek meg a hamarosan kikerülő videót és döntsétek el magatok.

Komolyabb sérülést nem szenvedtem, ami hátráltatna a jövő heti meccsemen. A fogyasztást annyiban befolyásolja, hogy ilyenkor már szívesen kiengedne az ember lánya és feltöltené magát mindenféle jóval, de még egy hetet ki kell bírni, amihez nagy lelki erőre van szükség. Most már csak lazán készülünk, elsősorban az a fontos, hogy kipihenjen magam a mérkőzésre.

Összefoglalva: Remekül éreztük magunkat, mind emberileg mind szakmailag sokat kaptunk ettől a hétvégétől. Két fontos példaértékű tapasztalat: 1. a hazai közönség szeretetteljes szurkolása a külföldi versenyzők felé is és 2. a harcosok igazi forró, harcos vére ami olyan küzdelmeket eredményezett, amilyeneket itthon is jó lenne látni.
Mit üzenek az olvasóknak?  Kövessenek figyelemmel, mert ez még csak a kezdet. 😉